Versek és mesék

vissza az OTTHONLAP-ra


Hüvelykujjam almafa - vers

Hüvelykujjam almafa 
Mutatóujjam megrázta 
Középső ujjam összeszedte 
Gyűrűsujjam hazavitte 
A kisujjam mind megette 
Megfájdult a hasa tőle.                    vissza

Tóth Anna - Katica     - vers

Kicsi vagyok, mégse félek,
Tarka mezőn éldegélek.
Hátam piros, mint az alma,
Hét kis pöttyöt láthatsz rajta.
Hívhatsz engem Katicának.
Fürgén szálló kisbogárnak.
S hogyha pihenek az ágon,
Vagy egy apró vadvirágon,
Óvatosan felemelhetsz,
Csengő hangon énekelhetsz,
Ujjacskádra felsétálok,
Aztán gyorsan tovaszállok.        vissza                                                                                                                                                                  

Zelk Zoltán: A kis patak     - vers

Vígan fut a kis patak,
játszanak a kis halak.

Hegy alatt és rét alatt,
kanyarog a kis patak:

Énekel a kis patak:
"Bennem fürdik Hold s a Nap,

Parti bokor szomjazik,
az is vizemből iszik.

Szitakötő hátamon,
ringatódzik a habon.

Kizöldül a fűzfaág,
bennem nézi meg magát.

Én vagyok a kis patak,
télen alszom jég alatt.

Most hegy alatt, rét alatt,
megkeresem a nyarat!        vissza


Bújj, bújj medve     - körjáték

Bújj, bújj, medve,
Gyere ki a gyepre!
Ha kijöttél szép csendesen,
Hogy a vadász meg ne lessen,
Bújj, bújj, medve,
Gyere ki a gyepr                 vissza


Weöres Sándor: A medve töprengése   -   vers

Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél:
- Kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!

Ha kibújok, vacogok,
Ha bebújok, hortyogok:
Ha kibújok, jó eszem,
Ha bebújok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málnak, odu-méz?
Ez a kérdés de nehéz!         vissza


Gazdag Erzsi: Cinege-etetés     - vers

"Hej, télidő, hej, zord idő
Elkéne most a hócipő!
Ha volna hozzá ködmön is,
S ha már kívánok - sapka is!"

-sóhajt a kis madár,
Míg ablakpárkányomra száll.
Kopogtat: "Kopp-kopp, hallod-e?
Ablakodat kinyitod-e?

Adsz-e ebédre jó magot?
Már három napja koplalok.
Fáztál-e télen éhesen?
Én ázom-fázom s éhezem."

Már nyitom, nyitom, cinege,
Gyere, meleg van idebe!
Itt van szalonna, friss köles,
Csak válogass, csak csipegess!

Odább hussan a kis bolond,
És csupa félés, csupa gond.
Kiszórom a magot neki.
Rám pislog, aztán fölszedi.        vissza


Weöres Sándor: Nincs szebb a virágnál - dal és vers is

Nincs szebb a virágnál,
szép szál katonánál
libegő, lebegő
zászló lobogásnál.

Jön már, jön a század!
Nézd a katonákat!
Fegyverük, vaskezük
védi a hazánkat.        vissza


Weöres Sándor: Megy az úton... - vers

Megy az úton a katona,
zúg a vihar, fúj a szél,
zúg-búg, fúj a szél,
a katona sose fél.

Mitől félne? Kezibe kard,
gonoszoknak odavág,
dirr-durr, odavág,
sose bántsák a hazát.        vissza


Pipadal      - vers

Katona volt ükapám,
katona volt nagyapám.
Pám-pám paripám,
katona lett az apám.

Pám-pám paripám,
tüzet okád a pipám.
Tüze hamar lelohad,
csak a hamuja marad.

Tekeredő füstje
azt írja az égre:
nagyobb szükség volna
kovácsra, meg pékre.        vissza


János Úr készül...     - ének

János úr készül németi Bécsbe,
Lovai vannak nyergelőbe,
Kantár szíja forgandóba.

Hajtsd előre magadat,
Azt a hosszú hajadat,
Csillag derekadat.        Vissza


Kiszáradt a diófa    - ének - Mondóka

Kiszáradt a diófa,
nem játszhatunk alatta.
Majd megújul tavaszra,
majd játszhatunk alatta!       vissza


A hóvirág Zelk zoltán meséje alapján     - mese

Az erdőket, mezőket hó borította, de a hó alatt a kis fűszálak ébredezni kezdtek már mély álmukból.
     – Alszol még? – suttogta szomszédjának az egyik fűszál.
     Bizony, aludt az még, de a suttogásra fölébredt: azt hitte, a szellő szólt hozzá, ezért még boldogan mosolygott is, mert éppen azt álmodta, hogy harmatcseppben fürdik, és napsugárban szárítkozik. De szomszédja hamar visszaterelte a valóságba:
     – Miért mosolyogsz?
     – Nem a szellő hív játszani?
     Erre elnevette magát a füvecske.
     – Jól mondod! Mert a szellő olyan erős, ugye, hogy leszedi rólunk ezt a vastag fehér dunyhát!
     A másik fűszál csak most tért magához.
     – Ah! Hát még mindig hótakaró alatt vagyunk! Még mindig nem láthatjuk az eget, a napsugarat!
     Olyan szomorú lett, hogy bánatában a másik oldalára akart fordulni.
     – Aludjunk inkább! Legalább szépet álmodunk!
     – Ne aludj! – suttogta a másik – Nézzük meg, mi van a világban.
     – Hogyan nézhetnénk meg mi azt, gyenge kis fűszálak, a nagy hótakaró alatt! Ha akárhogy erőlködünk is, akkor sem tudjuk kidugni fejünket a nehéz hótakaró alól.
     De a másik fűszál nem nyugodott meg ebben.
     – Meg kell keresnünk a módját!
     – De hogyan?
     Az első fűszál nem soká törte a fejét, hamarosan megszólalt:
     – Én már kitaláltam!
     Még jobban odalapult a földhöz, hallgatózott. Aztán megkopogtatta a földet.
     – Fölébresztem a föld alatt alvókat – mondta titokzatosan.
     – Hallják is azok! Még nálunk is messzebb vannak a napvilágtól.
     De a kis fűszál szorgalmasan kopogtatta a földet, és reménykedve hallgatózott. Nemsokára aztán mozgolódást vett észre a föld alatt. Megörült a kis fűszál.
     – Jó reggelt – kiabált jó erősen. – Kialudtátok magatokat?
     A hóvirág még zsenge zöld csíraágyában aludt, de a kiabálásra fölébredt, és figyelni kezdett, meg is szólalt álmos hangon:
     – Ki az, mi az?!
     – Fűszálacska! – volt a válasz.
     Megörült a hóvirágcsírácska, egyszerre víg lett.
     – Hát ti már fölébredtetek? Akkor én sem leszek rest! – kiugrott csíraágyacskájából, bimbófejét nekifeszítette a földnek, s egyszeriben ott állt a fűszál előtt. Boldogan ölelték meg egymást.
     – Csakhogy itt vagy! – mondogatták a fűszálak.
     Igen ám, könnyű volt a jó puha földből kibújni – gondolta az első fűszál. – De hogyan lehet a nehéz hótakaró fölé kerülni?
     – Te voltál az egyetlen reményünk – mondta a másik fűszálacska. – Én tudtam, hogy te bátor és erős vagy, és hírt adsz nekünk a nagyvilágról. Mert meguntuk már a sok alvást. Szeretnénk napvilágot látni, és megtudni: van-e már meleg napsugár.
     A hóvirágbimbócska nem kérette magát, hiszen neki is ilyen vágyai voltak. A két fűszál észre sem vette, a hóvirág már a szabad ég alól kiáltott hozzájuk:
     – Jaj de fényes a napvilág! Jaj de szép az ég!
     Amint a napsugár tekintete a hóvirágra esett, úgy körülölelte langyos sugarával, hogy a hó is olvadozni kezdett. A két fűszál fölött egyszerre csak világosodni kezdett. Nemsokára ott álltak ők is a szabad ég alatt.
     – Most már nemsokára jön a szellő is – mondta az első fűszálacska a szomszédjának.
     – És akkor úgy lesz, mint ahogyan álmodtam – válaszolta a másik füvecske –, harmatcseppben fürdöm, s napsugárban szárítkozom.
     A hóvirág szelíden mosolygott rájuk, s fehér bóbitáját a nap felé fordította.
vissza


Itt a farsang        - ének

Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.

Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár.
A kávészem int neki,
míg az örlő pergeti.

Heje-huja vigalom!
Habos fánk a jutalom
Mákos patkó, babkávé,
ez aztán a parádé.        vissza


Elmúlott a rövid farsang   - mondóka

Elmúlott a rövid farsang, de mi azt nem bánjuk,
Sirassák a lányok itthon maradásuk.
Kiknek a nagy méreg miatt ráncos az orcájuk.        vissza


Mentovics Éva: Vígság legyen!    - vers

Farsang van most,
ne feledd el.
Maskarádat
fürgén vedd fel!

Szól a duda,
szedd a lábad,
perdülj, fordulj,
fürgén járjad!

Libbenjen a
pörgős szoknya,
a nadrág is
vígan ropja!

Dobbanjon a
bundás bakancs,
vígság legyen,
ez a parancs!        vissza


Tüzet viszek...   - mondóka

Tüzet viszek, lángot viszek
ki ne nézz, be ne nézz!
Kendő rajta.        vissza

Tamkó Sirató Károly: Mondjam még?    - vers


Volt egy dongó, meg egy légy,
tovább is van, mondjam még?
- Mondjad!

Volt egy molnár, meg egy pék,
tovább is van, mondjam még?
- Mondjad!

Volt egy asztal, meg egy szék,
tovább is van, mondjam még?
- Mondjad!

Volt egy kantár, meg egy fék,
tovább is van, mondjam még?
- Mondjad!

Ha neked ez nem elég,
öleld meg a kemencét!
Bumm!            vissza


Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője    -vers

Jancsi bohóc
a nevem,
Cintányér a
tenyerem.
 
Orrom krumpli,
szemem szén,
Szeretném ha
szeretnél.


Velem nevetsz,
ha szeretsz,
Ha nem szeretsz,
elmehetsz!
 
Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.
 
Kezdődik
a nevetés,
Tíz forint a
fizetés.
 
Ha nincs pénzed,
ne nevess.
Azt nézd, innen
elmehess!        vissza

Csukás István:    Altató

Kisbabácska, tente,
Ímhol itt az este,
alszik már a kenyér is, lenkendőbe kötve.
Alszik a rosta, a búzamag,
alszik a sípban minden hang,
alszik a rokka, a kenderkóc,
macska fekszik benne.
Alszanak kint az utak,
utak mellett a kutak,
erdő mélyén trombitál,
horkol a nagy medve.         vissza

Donászi Magda:   Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben
Kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
Anyák napja hajnalán.
Kinyílott a bazsarózsa
Kéknefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján
Édes kedves Anyukám.      vissza

Zelk Zoltán: Mit mondanak a madarak?

Hát te igazán megérted,
mit a madarak beszélnek?
nemcsak csipegnek, pityegnek,
fütyülnek és csiripelnek?
-Ó, dehogyis, szólnak mást is,
van őnekik szavuk száz is,
vagy talán még ezerszáz is!

Cinke
Hallgasd csak a cinegét,
azt mondja, hogy: "Nyitnikék!
Elolvadt a hó, a jég
ne aludjon kert, a rét,
az a dolguk: nyitni, nyitni,
virágot, rügyet kinyitni,
nyitni, nyitni, nyitnikék!"
Nem mindig ilyen vidámak,
mikor téli ágra szállnak,
eledelre nem találnak,
panaszkodnak: "Nincs... nincs...
nincs...
Itt sincs...itt sincs, sincs, sincs,
sincs..."
Ha valamit mégis lelnek,
még akkor sem örvendeznek,
mert keveset ád a tél-
mondják is, hogy: "Kicsit ér!"
Kicsit ér! Kicsit ér!

Rigó
Hát most milyen madár szól itt?
S hallod, éppen téged szólít,
téged szólít, tőled kérdi,
tudsz számolni? Mondd meg néki,
ezer fán mennyi dió.
Ha nem felelsz, hát megmondja,
tavaly ősszel megszámolta,
ezer fán annyi dió,
hogy éppen egy millió!
Fiú! Fiú! Millió!
Millió! Millió!

Pacsirta
Ez meg milyen madár lehet?
Túlszállt már három felleget,
s mindjárt eléri az eget!
A pacsirta! ki más lehet?!
Mindig csak az eget járja,
földön fészkel, égen szárnyal,
sohase röpül a fára!
Figyeljed csak milyen tréfás,
jókedvű a mondókája:
"Felmegyek!
felmegyek!
megnézem
az eget!
Kérek ott
szekeret,
lovat és
szekeret!"       Vissza

Donászy Magda: Hóember

Mérgesen néz
a hóember!
Hozzányúlni
senki sem mer.

Kezében a
seprű nyele,
megbirkózni
ki mer vele?

Mozdulatlan
áll a helyén,
szalmakalap
Van a fején.

Se nem eszik,
se nem iszik,
mégis egész
télen hízik.

Ha jönnek a
meleg napok,
nagyot sóhajt:
- elolvadok! -

Tavaszra csak
helye marad...
meg a seprű,
mag a kalap.        Vissza

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

Szakad a hó, nagy csomókban,
Veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
Hóesésben vacakolsz,
Fölfújtad a tolladat,
Ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető?
Fatető!
Deszka-madár etető.         Vissza

A part alatt

A part alatt,
a part alatt,
három varjú kaszál,
három varjú kaszál.

Róka gyüjti,
róka gyüjti,
szúnyog kévét köti,
szúnyog kévét köti.

Bolha ugrik,
bolha ugrik,
hányja a szekérre,
hányja a szekérre.

Mén a szekér,
mén a szekér,
majd a malomba ér,
majd a malomba ér.         Vissza

Ennek a kislánynak nem jutott párja.

Ennek a kislánynak nem jutott párja,
Jaj de megharagszik.
Majd máskor jut neki,
Jobban iparkodik.

Kácsa, kácsa, piros kácsa,
Ki a párját nem találja,
Keressen magának.        Vissza

Kip-kop kalapács, kicsi kovács mit csinálsz?

Kip-kop kalapács, kicsi kovács mit csinálsz?
Sárga lovat patkolok, arany szeggel szegelem,
Uccu pajtás, kapj fel rája, úgyis te vagy a gazdája!        Vissza

Gazdag Erzsi: Mesebolt


Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt:
fiókjában törpék ültek,
vízilányok hegedültek.

Öreg anyók szőttek-fontak,
apró manók táncot roptak.
Lidérc ugrált az udvarban,
kaszás pók varrt az ablakban.

A lámpában ecet égett,
az egylábú kettőt lépett,
cégére egy tündér volt:
ilyen volt a mesebolt.         Vissza

Én elmentem

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Csirkét vettem a vásárban félpénzzel.
Csirkém mondja: csip, csip, csip.
Kárikittyom...

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Récét vettem a vásárban félpénzzel.
Récém mondja: rip hajnal.
Kárikittyom...

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Ludat vettem a vásárban félpénzzel.
Ludam mondja: gi-gá-gá.
Kárikittyom...

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Juhot vettem a vásárban félpénzzel.
Juhom mondja: be-he-he.
Kárikittyom...

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Kakast vettem a vásárban félpénzzel.
Kakas mondja: bokréta.
Kárikittyom...

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Pulykát vettem a vásárban félpénzzel.
Pulykám mondja: dandaru.
Kárikittyom...

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Disznót vettem a vásárban félpénzzel.
Disznóm mondja: röf-röf-röf.
Kárikittyom...

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Kecskét vettem a vásárban félpénzzel.
Kecském mondja: mek, mek, mek.
Kárikittyom...

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Csikót vettem a vásárban félpénzzel.
Csikóm mondja: nyihaha.
Kárikittyom, édes tyúkom,
elfogyott a félpénzem.        Vissza

Cifra palota

Cifra palota, zöld az ablaka,
Gyere ki te tubarózsa, vár a viola.

Kicsi vagyok én, majd megnövök én,
Esztendőre, vagy kettőre, huszár leszek én.

Hess, légy, ne szállj rám, beteg vagyok én,
Szeret engem az én rózsám, meggyógyulok én.        Vissza

Ziki-zaka-zakatol

Ziki-zaka-zakatol,
ez a vonat valahol.
Én vagyok a vasutas,
te meg legyél az utas!        Vissza

Ess eső, ess

Ess eső, ess,
holnap délig ess,
Zab szaporodjék,
búza bokrosodjék,
Az én hajam olyan legyen,
mint a csikó farka,
Még annál is hosszabb,
Mint a Duna hossza.        Vissza

Elvesztettem zsebkendőmet

Elvesztettem zsebkendőmet,
Szidott anyám érte.
Annak, aki visszaadja,
Csókot adok érte.

Szabad péntek, szabad szombat,
Szabad szappanozni.
Szabad az én galambomnak
Egy pár csókot adni.

( Ringasd uram a gyermeket,
Hadd menjek a bálba,
Ott vannak a szép legények         Vissza

Erre kakas, erre tyúk

Párosával, keresztfogással szökdelve járunk.
Erre kakas, erre tyúk,
erre van a gyalogút.
Taréja, taréja,
ugorj a fazékba!
Zsupsz! (Egy ugrással hátraarc és ismételhetjük a mondókát)        Vissza

Egy - megérett a meggy

Egy – megérett a meggy,
Kettõ – csipkebokor vesszõ,
Három – te vagy az én párom,
Négy – te kis leány hová mégy,
Öt – érik a tök,
Hat – hasad a pad,
Hét – zsemlét süt a pék,
Nyolc – üres a polc,
Kilenc – kis Ferenc,
Tíz – tiszta víz,
Ha nem tiszta, vidd vissza,
Majd a cica megissza        Vissza

Falusi hangverseny

Háp! Háp! Háp!
Jönnek a Kacsák!
Hej, de éhes, hej, de szomjas
ez a társaság!

Bú, bú, bú,
boci szomorú,
de hogy feszít
tyúkjai közt a kukurikú.

Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
sonkalábán Kucu néni
fürödni döcög.

Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Csacsi
rábőg, hogy I-á!

Rút! Rút! Rút!
Föl is, le is út:
mérges Pulyka, te szereted
csak a háborút!

Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
keltsen édes hangversennyel
ez a társaság!        Vissza

Nyuszi, nyuszi, nyulacskám        Mondóka

Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,
Ne félj tõlem, nincs puskám!
Van ám nékem egyebem:
Zöld káposztalevelem!        Vissza

Két kiskakas összeveszett


Két kiskakas összeveszett,
A verembe beleesett.
Szil, szál, szalmaszál,
Eredj pajtás, te hunyjál.    Vissza

Gazdag Erzsi: A kiskakas rézgarasa


Elgurult egy rézgaras.
Fölkapta egy kiskakas.

Ha fölkapta, jól tette,
a bögyébe betette.

De a bögye kidobta,
mérges lett a kakasra.

Összeszidta a kakast:
"Búzát adjál, ne garast!"

Kis kakas a piacon
búzát vett a garason.

Ezt adta a begyének,
most már békén megélnek.    vissza

Eresz alól fecske fia


Eresz alól fecske fia ide néz, oda néz,    (kukucskálás jobbra-balra)
Van-e hernyó, hosszú kukac, ízesebb, mint a méz.    (hullámvonal mutatása egy kézzel)
Csőrét nyitja ám, buzgón, szaporán,    (ujjak nyitása, csukása)
Kis kendőbe mindenféle belefér igazán    (a has simogatása)    vissza

 Süssünk, süssünk valamit


Süssünk, süssünk valamit,
azt is megmondom, hogy mit:
lisztből legyen kerekes,
töltelékes, jó édes.

Sodorva, tekerve,
túróval bélelve,
csigabiga rétes,
kerekes és édes.   vissza

Hej, a sályi piacon


Hej, a sályi piacon, piacon,
almát árul egy asszony, egy asszony.
Jaj, de áldott egy asszony, egy asszony,
hatot ad egy garason, garason.    vissza

Kovács Barbara: Álruhás királylány


Álruhás királylány
az én anyukám.
Télen-nyáron farmerban
jár mindig az utcán.

De, ha felvenne
egy szép, hosszú szoknyát,
mindenki láthatná
királylány mivoltát.

Anyukám, vedd fel
a legszebbik szoknyád,
a hajadba tűzzél bele
csillogó koronát,

ámuljon mindenki,
hogy TE milyen szép vagy,
világgá kiabálom:
TE CSAK AZ ENYÉM VAGY !    vissza

Lipem, lopom a szőlőt


Lipem, lopom a szőlőt, elaludt az öreg csősz.
Furkósbot a kezében, vaskalap a fejében.    vissza

Árkot ugrott a szúnyog


Árkot ugrott a szúnyog, kitörött a lába.
Szaladtak a szúnyogok, szúnyog-patikába.

Szúnyog Úr, a patikus, maga rakta sínbe,
nem vitték a kórházba, kint fekszik a színbe'.

Jönnek a rokonok, ismerősök sorba,
Gyűlik a sok sütemény, rétes, béles, torta.

Meg is gyógyult egy-kettőre, összeforrt a lába,
s örömében felmászott a jegenyefára.    vissza